XIII. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

 

Üzenet Budakalászra Kárpát-medencei barátaimnak

Miközben a szívem szakad meg, hogy nem lehetek közöttetek a Budakalászi Faluház oly otthonos falai között, voltaképpen örülök is, hogy nem ott kell kínlódnom törött csípőmmel, járókeretemmel, mankómmal csoszogva-bicegve, ahol valamikor oly fürgén jöttem-mentem, s másztam meg Veletek a képzeletünk elé varázsolt Ős-Budavárat. Mert bizony most még magamnak sem nyújtok épületes látványt törődött állapotomban.

 

Romhányi András barátom kedves felkérésére három tételes üzenetet küldök számotokra:

1. Soha, egyetlen perecre sem bántam meg, hogy 2111 nappal ezelőtt beköltöztem Erdélybe, annak is a legkeletibb csücskébe, Székelyföld és Moldvai határára. Nem állítom, hogy innen sokkal jobban látom a kisebbségbe kényszerült magyarság helyzetét, de azt igen, hogy innen, közelebbről úgy tűnik: bajaink jelentős részét inkább köszönhetjük saját magunknak, mint a többségi hatalom ármánykodásának. S, ha erőteljesebben, előítéletektől mentesebben, de mondhatom úgy is: megbocsájtóbban tudnánk egymással összefogni, jobb eséllyel szállhatnánk szembe a „külső” csábításokkal és veszedelmekkel.

2. Megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy sem az egyén sem a közösség számára nincsen reménytelen helyzet. A kisebbségben élő ember számára a legnagyobb bajt az jelenti, ha engedi magán – ha engedjük magunkon – elhatalmasodni a tehetetlenség érzését. A magam példáján látom, hogy 2015. október 20-i combnyaktörésem óta mérhetetlen mennyiségű könyvet tudtam elolvasni részint tudásvágyból, részint szórakozásból.  Ez idő alatt több mint egy tucat kisebb-nagyobb írásom jelent meg – köztük egy 460 oldalas tanulmánykötet, amit persze már csak szerkesztenem kellett –, több előadásomat olvasták föl helyettem különböző rendezvényeken, részt veszek a Moldvai Magyarság című folyóirat szerkesztésében és számos csángó barátom írásán végzem el a szükséges segítő korrigálásokat. Továbbá az elmúlt években tőlem telhetően megismerkedtem Márton Áron püspök életével és munkásságával, és megtanulhattam tőle, hogy szelíd eltökéltséggel vagy éppen határozott következetességgel a legelvetemültebb – hogy finom legyek  – fenevadakkal is szembe lehet és szembe is kell nézni. Minden kisebbségben élő magyarnak – és hol nem vagyunk kisebbségben!? – baráti szeretettel ajánlom Márton Áron műveinek, vagy akár csak levelezésének gondos és értő olvasását, tanulmányozását.

 3. Csak azt sajnálom, hogy nem 50, vagy legalább 25 esztendővel ezelőtt jöttem be Erdélybe, Moldvába. Akkor ugyanis még sokkal alacsonyabbak voltak – legalábbis nekem – a hegyek, hagyományosabbak voltak – legalábbis számomra – a társadalmi közösségek, és barátságosabbak – legalábbis hozzám – a fehérnépek.

 

Eredményes tanácskozást kíván valamennyiőtöknek a felhőkben gazdag, vadvirágos Gyimesből:

 Halász Péter

 

Szövegközi kép 1

 

Kedves András!

Egészségi állapotom miatt nem tudok személyesen részt venni az összejövetelen, de lélekben veletek leszek. Kérlek ad át jókívánságaimat a résztvevőknek, régi ismerőseimnek és az új

aknak is. Kívánok eredményes munkát és sok-sok kitartást mindenkinek áldozatos munkájához.

Ha igény van rá 

én szívesen vállalom, hogy továbbra is szerkesztem a honlapunkat, aKárpát-medencei Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát (https://budakalaszicivilforum.webnode.hu/ujdonsagok/) és ezen keresztül továbbra is népszerűsítem a különböző rendezvényeket és egyéb fontos információkat. Email címemre várom a megjelentetni kívánt tartalmakat (kmmmarika@gmail.com).

Munkám hatékonyságának növelése érdekében frissíteni kéne a levelezőlistát. Gondolom, hogy ezt az én kérésem nélkül is megteszitek, jó lenne ha hozzám is eljuttatnád.

 

Még egyszer kívánok minden jót.

Baráti öleléssel és üdvözlettel: Sarkadyné Kelemen Marika

 

13. Budakalászi Találkozó

(Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma)

Zárónyilatkozata

A Budakalászon 2016. június 17–19. között megtartott XIII. találkozón 7 ország (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna) civil szervezeteinek 61 képviselője volt jelen, és vitatta meg az általa képviselt szervezetek megvalósításait, problémáit, az együttműködés lehetőségeit és eredményeit, a Budakalászi Találkozók örökségét, folytatásának lehetőségeit és célkitűzéseit.

 

 

A megbeszélések főbb gondolatait a résztvevők az alábbi zárónyilatkozatban fogalmazták meg:

 

  1. A találkozó résztvevőinek nagy örömére szolgált, hogy két év kényszerkimaradás után a szervezőknek sikerült megrendezni a XIII. Budakalászi Találkozót. Ezúton fejezzük ki köszönetünket a Magyar Kollégiumnak és személyesen Romhányi Andrásnak, hogy ismételten lehetővé tette a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek találkozóját.

  2. A Budakalászi Találkozók hozadékaként a résztvevő szervezetek többsége kiterjedt kapcsolathálózatot hozhatott létre szűkebb és tágabb hazájában és a határokon túl, amelyek serkentőleg hatnak tevékenységükre.

  3. A találkozó résztvevői változatlanul fontosnak tartják magyarságunk és keresztény gyökereink vállalását, nemzettudatunk megőrzését, hagyományaink és kulturális értékeink bemutatását, megismertetését, elfogadtatását Európában és a világon.

  4. Köszönjük a Magyar Államnak, hogy megteremtette a külhoniak számára a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét, amellyel minden régióban számosan élnek.

  5. Szükség van az állandó megújulásra mind a kapcsolatteremtés, mind a rendezvények elgondolása, kivitelezése tekintetében. A találkozó szekcióülésein megvitatott, majd a plenáris ülésen a résztvevők által elfogadott javaslatok szerint ennek megvalósítása létrejöhet:

    1. internetes közösségi oldalak révén (kiemelkedően a facebook és levelező listák)

    2. nyomtatott és elektronikus művelődési tájékoztatók révén (lapok, rádió, tévé)

    3. személyes kapcsolatok révén, amelyek közművelődési, vagy más találkozókon alakulnak ki a kultúra menedzserei között.

  6. A résztvevők örömmel tapasztalták, hogy egyre több fiatalt és önkéntest sikerül bevonni szervezeteik munkájába, és ennek a fiatalítási folyamatnak a folytatását továbbra is szükségesnek tartják. A legkülönbözőbb programokat a felnőttek, az idősebb generáció viszi tovább, és bár a fiatalokat sokszor nehezebb bevonni, egybehangzó vélemény, hogy szükséges és érdemes a gyerekekkel foglalkozni, hiszen van érdeklődés, lelkesedés a részükről is. Ennek egyik legfontosabb eszköze lehetne a pedagógusokkal és oktatási intézményekkel való szorosabb együttműködés.

  7. Kívánatosnak tartjuk a magyarságon belül a bizalom és a szeretet légkörének megteremtését a teljes Kárpát-medencében, de külön-külön minden régión (Anyaország, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Drávaszög, Bosznia-Hercegovina, Csehország) belül is.

  8. Az összmagyarság nemzettudatának erősítésében továbbra is fontos szerepet kell vállalniuk a civil szervezeteknek, az egyházaknak, iskoláknak, valamint a Magyar Államnak.

  9. A XIII. Budakalászi Találkozó résztvevői támogatják az Erdélyi Magyarok Egyesületének azon kezdeményezését, hogy az Alaptörvénybe foglaltaknak megfelelően a Magyar Kormány hozzon létre budapesti székhellyel egy Erdélyi Központot, és nyújtson rendszeres normatív támogatást működtetéséhez.

  10. A találkozó résztvevői fontosnak tartják Parlagi Endre, Budakalász egykori polgármestere szellemi hagyatékának továbbvitelét és emlékének ápolását.

 

A fórum ismételten köszönetét fejezi ki Romhányi Andrásnak és Verebes Erikának önfeláldozó munkájukért, valamint köszöni a megrendezéshez nyújtott segítséget a támogatóknak (Faluház közössége, Budakalász Polgármesteri Hivatala, Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT).

 

Budakalász, 2016. június 19.

CSOPORTKÉP

C:\Users\Fleisz\Desktop\Budakalász 2016 jun 19-21\016.JPG