TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONFERENCIA SÁROSPATAKON

2015.09.02 05:23

2015. augusztus 27-29 között szervezte meg Sárospatakon a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület évi tudományos ülésszakát Iskola, művelődés, társadalom címmel. A rangos rendezvényen Nagyváradot dr. Fleisz János, történész, egyetemi tanár a BINCISZ elnöke képviselte.

 

További képek >>>

A rendkívül változatos tematikájú program öt szekcióban folyt, ahol mintegy 50 tudományos előadás hangzott el. Az előadások fő kérdései az oktatás és iskolatörténet kutatásának nemzetközi, országos és helyi lehetőségei, különböző szintű, főleg regionális, illetve Kárpát-medencei együttműködések kialakítása volt. Az előadásokból és a vitákból egyaránt kitűnt, hogy az oktatástörténet tudományos kutatása több országban is már önállósult és fő kérdése az oktatástörténet hatása a társadalomra. Megfogalmazódott, hogy jelentős maradt az egyes fontosabb városok oktatástörténetének a feldolgozása, de új projektek is létrejöttek, amelyek az oktatás-nevelés addig kevésbé kutatott területeit kutatta, mint például a tanárok társadalmi szerepének feldolgozása, az iskolázás története. Ugyanakkor folyamatban vannak komoly adatbázisok elkészítése, amelyek értékes háttéranyagot szolgáltatnak a hasonló jellegű kutatásokhoz.

Dr. Fleisz János történész, Az oktatás és iskolarendszer átalakulása Nagyváradon 1919-1940 címmel tartott előadást a sárospataki Református Kollégium termében.  Ebben bemutatta a két világháború közötti időszakban (1919-1940) végbement gyökeres átalakulási folyamatot. A szóban forgó szakaszban az oktatás  vált a kisebbségi politikai jogokért  folytatott küzdelem ütköző pontjává. Végig két erőteljes törekvés került szembe egymással, az egyik a nagyváradi magyarság harca a magyar nyelvű iskolahálózat és oktatás megmaradásáért, a másik pedig a román hatalom törekvése a kisebbségi iskolák visszaszorítása, leépítése és ellehetetlenítése érdekében.  Utóbbit, olyan, gyakran máig ható intézkedésekkel és rendelkezésekkel próbálták elérni, mint például a magyarországi tankönyvek betiltása, a Románia története és földrajza csak  román nyelven történő tanítása, vagy például a város egyik legrégibb és legszínvonalasabb oktatási intézményének, a Premontrei Főgimnáziumnak a tanév közbeni 1923 januári bezáratása, illetve az Állami Főreáliskola 1919-beni beszüntetése és az épületében az első román nagyváradi  állami középiskola, az Emanuil Gojdu Líceum beindítása.  A történtek dacára is a nagyváradi iskolarendszer viszonylag fejlett maradt, hiszen 1937-ben a 80 000 lakosú városban 96 oktatási intézmény létezett az 1910-ben feljegyzett 72-höz képest. A 21 év mérlege tehát nem a mennyiségi mutatók szempontjából negatív, hanem a jelentős erőszakos és a város hagyományaitól eltérő oktatási szerkezetátalakítás miatt. Amíg a város kétharmadát képező magyarság óvodáinak, iskoláinak száma lényegesen visszaesett (arról nem beszélve, hogy akkor szüntették meg a nagyváradi Jogakadémiát is), addig a lakosság egy negyedét alkotó románok anyanyelvi oktatásának térnyerése látványos volt. Persze a megmaradt, magyar iskolák igyekeztek becsülettel ellátni nagyon fontos feladatukat. A magyar közösség a korabeli nehéz helyzetben való helytállásának is köszönhető, hogy a magyar oktatás ma is jelentős pozíciókkal rendelkezik Nagyváradon.